Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Párkányról

2010.09.05

Párkányról vizslatom, mérföld szemeid mókáját,

hangod, tenyered íve bohém magakelletés.

Csak én értelek, áltatom magam…

Vesd le gyorsan elméd kérdő stóláját!

 

Puha textil, elfedő ívű mocsárpille

belenéz gőzállagú beleimbe, s kivesz

mostohányi létközösséget, s teát főz.

Nem kell, ne butíts, nem kellesz, bár beleillesz!

 

Kriptonfüst közönyömbe taposol méltón,

Anyám közelemben marad, etet, éltet.

Pályámon szembe nem jön senki,

ő tovább kérdez, hajnalig beszéltet.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.